A bor titokzatos ital, és csak annak tárulkozik fel, aki okosan és szépen közelít hozzá.

Érzékszerveinken keresztül szerezhetünk benyomásokat a külvilágról, így ezek segítségével találkozhatunk a borral is.

Mint minden megismerés, ez is a látással kezdődik. Mielőtt alaposabban szemügyre vesszük a bort, megnézzük a "ruháját", azaz a címkéjét. A címkék sokfélék lehetnek. Vannak bőbeszédű, harsogó szín- és betűkompozíciók, és vannak szűkszavú, visszafogottabb összeállítások. Sokszor a grafika csinálhat kedvet a palack tartalmának megismeréséhez, és ébreszthet kíváncsiságot a megkóstoláshoz. A hosszú, hibátlan dugó ugyancsak sokat elárul a bor termelőjéről.

Amikor a bor pohárba kerül, annak gyors, avagy testességet sejtető lassúbb folyására is érdemes odafigyelni. Még mielőtt a színében gyönyörködnénk, szemügyre vesszük tisztaságát. Remélhetőleg nem homályos, tükrös és fényes. Ezután következhet a szín megtapasztalása. Első lépésként célszerű az évjáratot összevetni a bor színével. Egy öregebb, érleltebb fehérbortól sötétebb árnyalatok várhatók, mint egy üde, friss, reduktív italtól, amelynél egy világoszöldbe játszó tónus a kívánalom. Az aszúboroknál pedig a borostyántól a mélyebb, ámbra és csokoládé színeken át egészen a kávéig terjednek az elvárható árnyalatok.

A szemünk után az orrunkat hívjuk segítségül. Lélegzetvételkor a hosszú, mély szippantások helyett rövid, de nem felületes belégzésekkel kell a levegőt a megfelelő helyre juttatni. A pohár nyílásának alsó és felső részén más illatok más intenzitással érzékelhetők. A borok gőzei a természetben található illatokra, virágra, gyümölcsre, fűszerre, ásványi anyagokra emlékeztethetnek.

Az ízlelés a következő lépés. Az ízlelés szervecskéi a nyelven található papillák. Fontos mindig az első benyomás, a zamat, a fajtajelleg, intenzitás, minőség, majd az utóíz érzékelése és megfogalmazása. A borok vázát a sav és az alkohol gerinc alkotja, ami ezen a "vázon" a díszítés, az a gyümölcsös és az édes vagy száraz jelleg. A tulajdonságok megjelenési formája a struktúra. Ezt tekintjük a bor "ruhájának". Érzékszervi értelemben ez a felszínen levő tulajdonság lehet finom, sima, bársonyos. A savak a bor ízét lendületbe hozzák, élénkítik és lecsengésig fenntartják. Ennek megfelelően, ha kevés sav van egy borban, azt "lapos", "fáradt" kifejezéssel, vagy épp "üres" jelzővel illetjük. A bor "kiegyensúlyozott", ha a három fő íz arányosan megtalálható benne. Itt az ízek egymást jól kiegészítik, amitől a borban valódi ízharmónia születik. Sem az ízkomponensek jellegében, sem mennyiségi viszonyukban nincs kellemetlen eltérés.

Mindezeket figyelembe véve kikerekedik az összhang, azaz a borról alkotott tulajdonképpen véleményünk.